Egy érdekes interjúban, Sri Anil Kumar elmondja....

Kodaikanal-ban egyik nap Swami mentolos cukorkákat, csoki szeleteket és más különféle dolgokat osztott. Hirtelen, így szólt "Van itt valaki, aki nem eszik, és mindent berak a táskájába. Gyerünk fiúk, átnézzük mindenki táskáját." Olyan volt, mint a jövedelemadó bevallás, vagy a jövedelemadó kivetés!

Beküldte: Bodrogi Katalin
Időpont: 2006.07.05. 13:30

ISTENNEL ÉLNI IGAZI NEVELÉS

Egy érdekes interjúban, Sri Anil Kumar elmondja Dr. G. Venkataraman-nak, hogy Bhagavan felbecsülhetetlen leckéket ad át a diákoknak, mikor is egyedülálló alkalmuk nyílik arra, hogy együtt éljenek Vele Kodaikanal-ban...

Te egy nagyon jó tanár vagy és mindemellett sokat tudsz arról, ahogyan Bhagavan Sri Sathya Sai Baba, a Legfelsőbb Tanító formálja a tanulókat. Arra kérnélek, oszd meg mindannyiunkkal Kodaikanal–ban szerzett örömteli tapasztalataid. Sokszor voltál Kodaikanal-ban Bhagavan-nal. Ez valóban nagyon-nagyon különleges esemény - egy esemény céllal.

Swami diákokat válogat, akiket elvisz Kodaikanal-ba, és választása iskolabeli teljesítményükön, életvitelükön, odaadásukon, sport- és játékban való kitűnőségükön, valamint éneklésben és színjátszásban való kiválóságukon alapszik. Emellett néhány tanárt is kiválaszt Bhagavan, hogy elkísérje Őt. Kodaikanal egy különlegesen szép hely. A különféle vallási leiratokban megjelenített menny vagy paradicsom minden bizonnyal hasonló a Kodaikanal-ban Bhagavan isteni közelségében megtapasztalt élethez.

Kodaikanal-ban Swami mindent nekünk ad, közvetlenül egy hálózsákból Egy bőrönd megtöltve a napi szükséglet adományaival és bizonyos ajándékokkal, melyeket úgy érezzük, megőrzünk az utókor számára. Egy bőröndöt viszünk, és hármat hozunk vissza magunkkal. Olykor elviszi a fiúkat piknikezni különböző távolságra levő helyekre, ahol gyakorlatilag játszik velük:

Ez Krishna-ra és Gopalas-ra emlékeztet minket eltekintve a fizikai testek úgynevezett időkülönbségétől.

Úgy gondolom minden tett újra játszódik, ahogy nevezitek. Ő átlép minden korbéli határon és materializál bizonyos dolgokat. Egyik évben ajándékként materializálta a fehér köves gyűrűt Sri Ramachandra-nak az Ő apja Dasaratha által. Azután egy másik zöld köves gyűrűt materializált ajándékul Neki apósa Janaka által.

Azt hallottam, hogy ezek a gyűrűk nagyon nagyok...

Nagyon nagyok, mondtam, "Swami, ez majdnem akkora, mint a csuklóm mérete. Ez nagyon nagy gyűrű!" Swami így szólt: "Ramachandra személyisége ilyen Ajanubahu, nagyon magas termet."

És Mangal Sutra-t (szent szövetet, melyet férjes asszonyok viselnek) materializált, amit Sita viselt. Láttam azt is, amint Swami Ravana nyakláncát materializálta 365 Siva Lingas-szal, a közepén 3 nagy Siva Lingas, lent alul, ahol a medál van, egy sárga, egy zöld, egy kék és az összes többi 362 Lingas aranyból készült.

Mi történik ezekkel a tárgyakkal utána?

Ezek a tárgyak visszakerülnek a "Sai üzlet"-be. Az arany szarvas is, amit materializált felkeltette Sita Anya figyelmét.

Meg lehet érinteni ezeket a tárgyakat?

Igen, mindenki megérinthette őket. Egy másik alkalommal láttam azt is, amint Swami materializált egy boltívet gyémántokkal háromtól négy sorig!

Milyen nagy volt a boltív? Hány centiméteres?

Állíthatom, hogy nem volt kisebb, mint 15 centiméter. A boltív közepén, egy arany lánc volt, melyről egy hattyú függött, nagyon tiszta tekintettel, nagyon szép csőrrel, nagyon világos és áttetsző hassal. Ezután mindenki oda nézett. Swami odajött és így szólt: "Figyelj, nézd, nézd mélyen, nézd mélyen." És mikor elkezdtük nézni, a hattyú hasában megláttuk Bhagavan Baba-t fekvő pozícióban, mint Sesha Sai-t (az Úr fekve az 1000-pápaszemes kígyón). Materializált egy Chudamani-t is, az ékszer, amit Sita adott Hanuman-nak hitelessége megalapozásának ismertetőjeléül

Fantasztikus! Felidéznél néhány igazán megható vagy szívmelengető esetet, mert bizonyára van néhány belőlük?

Körülbelül 7 évvel ezelőtt volt egy diák Kerala államból. Swami különleges törődéssel volt felé. Bár egy kis féltékenységet éreztem is. Materializált egy gyűrűt, egy láncot, egy órát számára, mintha az egész út a fiúért lett volna. Néhány nappal később materializált egy pár fülbevalót ugyanannak a fiúnak.

Fülbevalót?

Igen, fülbevalót materializált a fiúnak! Nem értettem. Néhány nap múlva egy másik pár fülbevalót materializált ugyanannak a fiúnak. Azt gondoltam magamban: "Swami, három lányom van, adhatnád nekem azokat a fülbevalókat. Miért annak a fiúnak, végül is ő egy nőtlen ember?"

Azután, egy héttel később, Swami így szólt az előadásán, "Néhány ember kérdezősködni kezdett Swami miért volt különleges törődéssel a felé a fiú felé. Egyesek azt is kétségbe vonták, hogy miért adok neki fülbevalókat. Ők nem tudják. Az a fiú régen elvesztette az édesanyját. Két nővére van. Édesanyja akarata az volt, hogy lányainak aranyfülbevalót ajándékozzon. Mielőtt akarata beteljesült volna, meghalt. Én vagyok az édesanyja, és egyben az ő édesanyjuk is vagyok. Ha Én nem, ki más fog vigyázni rájuk? Tehát materializáltam ezeket a fülbevalókat a fiúnak. Ti nem értitek, amit teszek. Bármit teszek, bármit mondok, annak mélyebb jelentősége és belső tartalma van. A fiú édesapja csalódottságában öngyilkosságot akart elkövetni. Kértem, hogy jöjjön ide és tegyen ígéretet, hogy többé nem próbál öngyilkosságot elkövetni. És Én törődöm a családjával. Csak az után a nap után kezdett el a fiú mosolyogni."

Ez igazán megérintette a szívem, Swami! Te vagy az anyák anyja, kedvesebb és közelebb álló, mint a fizikai anya. Te törődsz velük. Biztos vagyok abban, hogy egyikünk sem tapasztalja a szeretet azon mélységét, intenzitását és jelentőségét, melyet Bhagavan-tól kapunk.

Felidéznél még másik emlékezetes esetet, melynek tanúja voltál Kodaikanal-ban?

Kodaikanal-ban egyik nap Swami mentolos cukorkákat, csoki szeleteket és más különféle dolgokat osztott. Hirtelen, így szólt "Van itt valaki, aki nem eszik, és mindent berak a táskájába. Gyerünk fiúk, átnézzük mindenki táskáját." Olyan volt, mint a jövedelemadó bevallás, vagy a jövedelemadó kivetés! Azután halkan így szóltam, “Bhagavan, mire föl van ez a fáradozás? Igen! Én nem eszem meg. Én tartom a táskámban” Bhagavan azt mondta, "Miért teszel így?" "Swami! Négy gyermekem van, várnak tőlem valamit. Bármit, amit adsz a legértékesebb számunkra. Mikor elviszem ezeket a nagyon értékes dolgokat, a gyerekek ugrálnak örömükben." Swami így szólt, “Oh, emiatt?” Azután így szólt mindenkihez, "Ezentúl, adjatok Anil Kumar-nak öt darabot, négyet a gyerekeinek és egyet neki."

Majd azt mondta nekem, "Amennyire boldognak érzed magad, mikor a gyermekeid esznek, annyira érzem magam boldognak, mikor te itt eszel." Hogy is felejthetném el ezt! Nem emlékszem senkire, aki jobban szeretne, mint Bhagavan Baba. Ez az érzése minden hívőnek. Ez a tapasztalata milliónyi hívőnek szerte a világon.

Rendben, de mit vár Swami cserébe mindezért? Ez egyfajta tipikus emberi kérdés. Tudom, hogy Isten nem vár cserébe semmit. De tudasd velünk, amit mondanod kell.

Ő csak azt akarja, hogy tanuljunk Tőle. Éppúgy, ahogyan Ő szeret minket, mi is szeressük embertársainkat, családunkat és Istent, mert Isten szeretet és a szeretet Isten. Élj szeretetben. Ez az üzenet, amit át akar adni.

Úgy hallottam, hogy egyik évben Easwaramma napján, Swami személyesen osztott takarókat a szegényeknek. Ez nagyon megindító cselekedetnek tűnik. Kérlek, mesélj nekünk róla!

A takarókat azoknak a szegényeknek osztotta, akik összegyűltek a “Sai Sruthi” Mandirban (Swami lakhelye Kodaikanal-ban) Hirtelen, Swami azt mondta: "Menjünk ki!" Beszállt az autójába és a konvoj elindult. Ahol szegény embereket látott megállt, kiszállt és személyesen osztott takarókat. Ez azért volt, mert némelyikük nyomorék volt és nem tudott a takaróért jönni. Azt mondta: "Ragadj meg minden lehetőséget, hogy segíts a szegényeken és a rászorulókon." Ez egy olyan példa, amit mindenkinek meg kellene tanulnia Bhagavan-tól. Ne tőlük várd, hogy odamenjenek hozzád, te menj oda Daridra Narayana-hoz (Isten szegény emberek formájában) és szolgáld őket szeretettel. Nem csak akkor. Utunk során Kodaikanal felé, néha hirtelen megállítja az autót. Észrevesz egy éppen arra átkelő koldust. Észrevesz egy falusi asszonyt, aki fején hordja a rakat tűzifát. Megáll és pénzt ad nekik. Sohasem látják Swami-t és soha nem tudják, hogy Sai Baba az, aki pénzt adott nekik. Egyszerűen így ad nekik pénzt. Mikor ezt megemlítettem Neki, így szólt: "Nem akarom, hogy felismerjenek. Nem akarok nyilvánosságot. Képtelen vagyok nézni, ahogyan ezek a szegény emberek szenvednek."

Beleborzongsz, ha elmondom a következő esetet. Bhagavan vattacukrot (Peechu Mittayi) vett. Körülbelül 25 darabot vásárolt és az autója tele lett vele. Elkezdte osztani az összes különösen fontos embernek. Mindnyájan meglepődtek. Azután Bhagavan azt mondta nekik: "Tudjátok miért vettem ezeket? Itt Kodaikanal-ban sok idős ember van. Ők nem tudnak kimozdulni. Gyermekeik e vattacukrok árusításával biztosítják a megélhetésüket. Tehát mikor megveszem ezeket, ők hazamennek a pénzzel, odaadják a szüleiknek, és ezáltal gondjukat viselik."

Attól a naptól fogva mindenki elkezdett vattacukrot vásárolni, mert Swami azt mondta, hogy így kellene tenni! 25 vattacukorért végül is 10 vagy 20 rúpiát kellett volna fizetnünk. De Swami 500 rúpiát adott. Így szóltam hozzá, "Swami, sokkal többet adtál, mint a valós ára." Erre Ő, "Az nem a cukor ára. Bhagavan szeretete feléjük." Mélyen megérintett ez az eset.

Odahívta a fiúkat, és azt mondta nekik: "Van néhány tibeti asszony, akik gyapjú ruhákat árusítanak. Szegény emberek. Megélhetésük ezek eladásától függ. Menjetek oda hozzájuk és vegyetek bármit, amit szeretnétek. Boldogok lesznek, hogy sikerült eladniuk valamit." Egyik nap Swami vett egy szalmakalapot és azt viselte. Ezután mindenki szalmakalapot vett. Ily módon, Swami segített a szegény embernek, akinek nem ment jól az üzlete. Mindnyájan szegény emberek. Mindnyájan Bhagavan-t várják, mert a bőség istennője szükségszerűen követi Őt.

Egyik nap két szolgálólányt hívott és selyem szárit adott nekik. Így szóltam hozzá: "Swami, ilyen drága selyem szárit adsz a szolgálólányoknak!" Swami rám nézett és azt mondta: "Miért sírsz így mikor adok? Féltékeny vagy?" Majd így szólt, "Mikor elmennek és megházasodnak és mikor a rokonaikhoz mennek, ezeket a szárikat viselhetik. Nagy örömöt fog nekik okozni". Ez Sai szeretete. Egyforma mindenki számára.

Igen, Ő mindig megpróbál mindenkit boldoggá tenni. És az üzenet, hogy nekünk is meg kellene próbálnunk ugyanezt tenni. Mondják, hogy "Istennel élni igazi nevelés." Tehát, el tudnátok mondani nekem, hogy mik a leckék, melyeket Swami finoman tudat a diákokkal?

Figyel minden diákot, hogy hogyan viselkedik. És ha bármilyen botlás fordul elő, Ő azonnal rámutat. Kezdve az étkezési módoktól megtanítja, hogyan viselkedj a mindennapi életben. Mikor sok vendéged van, hogyan szolgálj fel? Azt is nagyon gondosan megtanítja. És hogyan fogadj vendégeket, illetve, hogy nyújts vendégszeretetet, hogy beszélj az idősekkel, hogy öltözködj? Az összes ilyen apró dolgot megtanítja nekik Bhagavan. Napjainkban a szülőknek nincs is ideje figyelni a gyerekekre és megtanítani nekik ezeket az alapvető dolgokat. El vannak foglalva a maguk dolgával. De Bhagavan több mint egy szülő, aki gondoskodik róluk. Mindennek eredményéül a szülők meglepődve látják gyermekük nagyszerű átváltozását hazatérésekor. Ez Bhagavan módszere az átalakulás előidézésére.

Nem érzed különösnek, hogy Istennek ilyen apró dolgokat is meg kell tennie?

Isten mindkettő miatt jön. Megreformálásért és átalakulásért is; megreformálásért világi szempontból és átalakulásért belülről.

Azt mondod a fiúk mérhetetlenül tehetségesek. Hogy segíti őket Swami, hogy tehetségüket továbbfejlesszék Kodaikanal-ban?

Swami vallásos dalokat énekeltet velük. Megkéri őket, hogy kísérjék hangszeren. A szónoki képességekkel megáldott fiúkat megkéri, hogy szólítsák meg a híveket. És néha Kavi Sammelan (írói találkozó) is van. Sathya Sai Egyetem egyedi abban az értelemben, hogy India minden részéről vannak itt diákok és néhányan a tengerentúlról is. Minden egyes diák tehetséges. Némelyikük verseket és zeneműveket ír a saját nyelvén. Összesen 15 nyelven. Swami Kavi Sammelan szervez, ami az írók összejövetele. Swami megkéri a fiúkat, hogy énekeljenek egy dalt vagy szavaljanak egy verset a saját anyanyelvükön. Swami magyarázza, értelmezi és fordítja ezeket. Ki is javítja őket, ha bárhol eltévesztik

Oh! Bámulatos!. Most kérlek, mesélj nekünk valamit a piknikről. Hallottam, hogy Swami elviszi piknikezni a fiúkat Kodaikanal-ban.

Swami elviszi a fiúkat a közeli hegyekbe élelmiszer csomaggal piknikezni. Mindnyájan leülnek kör alakban. Swami nagyon közvetlenül szól hozzájuk. Kis cédulákat húznak. És a cédulákra különböző üzenetek vannak írva. Olyasmik, mint "Mondj el egy történetet, énekelj egy dalt, mesélj el egy viccet". A cédulák száma megegyezik a fiúk számával és az idősebbek azok, akik jelen vannak. És ezekből a cédulákból mindenki egyesével húz egyet. És mindenkinek szükségszerűen meg kell tennie, ami rá van írva.

Egyszer megtörtént, hogy Prof. Sampath a csoportban volt. Ő egy tudós példának okáért. Nemzeti és nemzetközi körökben egyaránt jól ismert ember. A vidám történetek embere is egyben. Kihúzta a cédulát és ez volt ráírva: Énekelj egy dalt. Így szólt: "Swami, énekeljek egy dalt? Mentesülhetek?"

Swami mosolyogva így szólt: "Nem segíthetek. Ezt mondja a cédulád." Egyáltalán nem volt hozzászokva ahhoz, hogy énekeljen. Elkezdett rekedt hangján énekelni És mindenki, beleértve Swami-t is szívből nevetni kezdett.

Ha összegezned kellene ezeket a különleges tapasztalatokat, amiket Bhagavan nyújt a diákoknak Kodaikanal-ban, hogyan írnád le?

Ott Kodaikanal-ban számos lehetőséged van bármennyi kérdést feltenni Bhagavan-nak minden témában. Egyszer énekelni kezdtem néhány dalt. Swami azonnal kipótolta a hiányzó részeket. Megkérdeztem Swami-t: "Honnan ismered ezeket a dalokat?" Swami így szólt, "Ismerem még mielőtt a szerző elkezdi írni."

Oh! Nagyon finoman azt közli Swami, hogy Ő a forrása mindennek. Hogyan változnak, illetve befolyásolja a fiúkat mindezen események megtapasztalása?

Mikor kimennek Bhagavan-nal, látják az ezernyi várakozó hívőt. Ez egy lehetőség számukra, hogy felismerjék mennyire szerencsések. "Az emberek egészen a korai óráktól várakoznak a hidegben csak, hogy megpillanthassák Bhagavan-t És Bhagavan velünk van; milyen szerencsések vagyunk! Swami velünk tölti az időt. Igazán szerencsések vagyunk." Ez a fiúk első tapasztalata.

Ha Swami figyel egy fiút, akinek kedvére van egy bizonyos dolog, gondja van arra, hogy a fiú ráadásként megkapja azt. Mikor mindezt látod, megérted, hogy mennyire gondoskodik a diákokról. Swami törődése és szeretete igazán megérinti a szívet. A diákok nem tapasztalhattak effajta szeretetet azelőtt. Ez változást idéz elő bennük. Elkezdenek gondolkodni "Mit tehetnék mindazért cserébe, amit Ő tett értem egész idő alatt, amit velem töltött, mindazért a szeretetért, amit Tőle kaptam?" De Swami azt mondja: "Semmit nem akarok tőled. Azt akarom, hogy szerezz jó hírnevet magadnak, a szüleidnek és az intézménynek, amelyben tanultál. Ez az egyetlen módja hálád kifejezésének Felém." "Tégy Jót, Légy Jó, Láss Jót" a lényege Sai Üzenetének.

Hihetetlen! Nem tudjuk vajon Lord Ramachandra valaha tett-e ilyet. Valószínűleg Vanaras-nak lelket borzongató érzése volt az Ő közelében és minden bizonnyal ismerjük a kivételesen csodálatos időszakot, amit Gopala töltött Lord Krishna-val. Nincs szükségünk arra, hogy a szentírást elolvassuk ahhoz, hogy mindazt megértsük. Ha Kodaikanal-ba mész Bhagavan-nal vagy csak hallasz róla, elegendő. Ez olyan csodálatos. A hagyományunk szerint: "Hallani az Úrról magáról egyfajta megváltást hoz." Remélem minden hallgatónkat megindította.

Forrás:
Radio Sai Global Harmony

Fordító:
Turgyán Viktória