Hogyan váljunk NŐVÉ? - Áldozatra születtem c. könyvrészlet

Részlet Pratibha Ray: Áldozatra születtem - Egy királynő naplója című könyvből

Ez a könyv részlet a kedvenceim egyike. Lapjain megeleveníti Draupadí hercegnő életét, amely különösen manapság, minden nő számára igazi példa lehet. A történet eredetileg a világirodalom legnagyobb terjedelmű alkotásának, az ősi Mahábhárata hősnőjének a mindennapjait, lelki vívódásait és gondolkodásának átalakulását tárja szemünk elé. A művelt és intelligens hercegkisasszony, igazi hús-vér teremtés, aki bolondja a természetnek és a szép verseknek, aki boldogságra, szerelemre és megértésre vágyik, s akit önfeláldozása a földi szférából, a szentség síkjára emel. Tudja, hogy az ember belső világában együtt van jelen az isteni jóság és a démoni gonoszság, s a szabad akaratán múlik, hogy hajlandó-e szembenézni önmagával, vagy pedig megfutamodva ettől, önző és kábító élethazugságokba menekül.

Beküldte: Bodrogi Katalin
Időpont: 2008.09.16. 14:52

Megvásárolható:  Lal Kiadó













Draupadi jótanácsai: Részlet a 41. fejezetből

 A virágoktól és gyümölcsöktől roskadozó Kámjaka erdőnek sajátos varázsa volt. Egy teljes hét telt el. Satjabhama ott maradt velük a békés környezetben, mégsem volt elégedett. Őszintén megbeszéltük egymással az örömeinket és bánatainkat, nevettünk, tréfálkoztunk, akár két szakhi. Régóta nem volt rá lehetőségem, hogy megosszam a bánatomat Haitával, Subhadrával, Májával, vagy Nithambínivel, ezért Szatja társaságában végre jól kibeszéltem magam. Mivel szeretettel viszonyultam hozzá, neki is megoldódott a nyelve. Egy teljes hétig figyelte harmonikus házas életemet az öt férjjel, és el volt ragadtatva. S mindennek a tetejébe a férje, Krisna - akire annyi nő vágyott hiába - szintén vonzódott hozzám.







  Öt férfi szerelmét tudhattam a magaménak, s eközben nemcsak én voltam boldog, de őket is boldoggá tudtam tenni. Ez lenyűgözte. De nemcsak ez. Képtelen volt felfogni, hogyan lehetséges, hogy a férjeim ilyen nagylelkűen viszonyulnak Krisnával való kapcsolatomhoz, egymás iránt érzett határtalan tiszteletünkhöz és szeretetünkhöz. Az meg egyenesen megdöbbentette, milyen jól tudok egy olyan borzasztó emberrel bánni mint Bhíma. Az egy hét alatt sokat veszekedtek és vitatkoztak Krisna szakával. Krisna mindig engem kért meg, hogy közvetítsek kettejük között. Az öt férjemmel való kapcsolatomban azonban Satjabhama a vita vagy neheztelés leghalványabb árnyékát sem észlelte, veszekedését meg még kevésbé, noha a család minden ügyében részt vettem. Elmondtam a véleményemet, s ha kellett megcáfoltam a férjeimét. Néha még tiltakoztam is Judhsthira javaslatai ellen, s meggyőztem Bhíma érveinek helyességéről. Ennek ellenére sem tudott semmilyen haragot, veszekedést, rossz érzést felfedezni közöttünk. Ugyanakkor a férjeim minden kérdésben kikérték a véleményemet, és nélkülem semmilyen fontos döntést nem hoztak. Szatját ez teljesen ámulatba ejtette.  

 
Satjabhama" árnyékként szegődött mellém, s nézte, hogyan munkálkodom. Mi volt a sikeres házaséletem titka? Hasztalan próbált rájönni, mi lehet egy feleség számára a megfelelő helyzet a házasságban. Aznap délután a férjeim magukkal vitték szakát egy sabara ünnepre a Kámjaka - erdőbe. Satjabhama, kihasználva az alkalmat, mohón faggatni kezdett:- Krisná húgom! Hogy tudod egyszerre mind az öt férjedet elégedetté tenni? Úgy tűnik, készek minden vágyadat teljesíteni. Békétlenségnek vagy elégedetlenségnek nyomát sem fedezem fel közös életetekben. Dvárakában a nyolc fő királynő és a számtalan feleség képtelen Krisnát megkötözni a szeretet kötelékeivel. Sohasem tudjuk, hová megy, mit csinál. Ha belegabalyodik valaki másnak a szeretetébe, egyszerűen kibújik a szerelmünk kötelékeiből, s mi még csak tudomást sem szerzünk róla. Öt évig az erdőben élt, hogy rád vigyázzon! Szakhi, van valami titkod, varázsigéd, gyógyfüved, vagy recepted, amivel a markodban tartod a férjeidet? Ha igen, kérlek avass be engem is! A nyelvembe haraptam, nehogy elnevessem magam. - Ejnye, ejnye Szatja! Hogy mondhatsz ilyeneket! Az ostoba, buta nők menekülnek a varázsigékhez, gyógyfüvekhez és gyökerekhez, hogy a férjüket az uralmuk alatt tartsák, de ezzel csak eljátszák a férj hitét és bizalmát, akit sokszor még valami szörnyű betegség is megtámad. Az ilyen nők végül mind elveszítik a férjüket. Szakhi, te Krisna szeretett felesége vagy. Mint húgod azt tanácsolom, eszedbe ne jusson ilyen ostobaság! Különben a férjed halálos mérgű kígyónak fog tartani és véletlenül sem szeretne az ágyában látni. - Akkor milyen módszerrel kötöd magukhoz őket? - kérdezte még nagyobb kíváncsisággal. 

 
Beavattam hát a naiv Szatját férjeimmel való kapcsolatom titkaiba. - Szatja, ha tudsz te is e szerint élj! Leküzdve magamban a büszkeséget, a nőiességemet virág felajálásként szórom a férjeim lába elé, melyet a vágy nélküli cselekvés vize tesz illatossá. Megpróbálok semmilyen körülmények között sem irigy lenni. Igyekszem mindig természetes maradni. Sohasem eszem, vagy fekszem le azelőtt, hogy a férjeim ne ettek, vagy le ne feküdtek volna, de már talpon vagyok, mielőtt felkelnek. Sohasem vagyok rest segíteni nekik. Ha hosszú utazásból térnek meg, már várja őket az ülőhely, a víz, az étel, a vetett ágy. Vannak szolgáim, de én felügyelek a háztartásra. Magam főzöm a kedvenc ételeiket, amit saját kezűleg szolgálok fel nekik. Nem terhelem őket a saját gondjaimmal, aggodalmaimmal, inkább próbálom átérezni, ami őket foglalkoztatja. Nem töltök túl sok időt öltözködéssel, szépítkezéssel, cicomával. Ha a férjeim nincsenek itthon, nem is veszek fel ékszert. Nem foglalkozom olyan dolgokkal, amiket ők nem szeretnek. Anélkül, hogy ezt külön mondaniuk kellene, kitalálom, hogy mit szeretnek és mit nem. Nem vonz sem a parttalan vita, sem a hasztalan nevetgélés. Mértékletes vagyok a viselkedésemben, a gondolkodásomban, a cselekedeteimben, az evésben, az alvásban. Legfontosabb pedig az, hogy sohasem kételkedem a szavukban, és nem panaszkodok előttük feleslegesen. De nekem sincsenek titkaim előttük. És van még egy különleges dolog: nem beszélek előttük a családjukról vagy Kuntí anyáról. Mindegyiküket egyenlőnek tekintem. Sohasem említem az egyik hibáit, vagy jó tulajdonságait a többiek előtt. Előre kitalálom a kívánságukat, még azt is, amit a szolgáknak akarnak parancsolni. Sohasem beszélek a férjeimnek arról, milyen gazdagságban, kényelemben, pompában éltem az apám házában. Ugyan így, sohasem nehezítem a sorsomat azzal, hogy azt méricskélem, mások milyen gazdagok. Olyannyira, hogy a férjeim előtt sohasem hozom szóba, ha valamelyik nőt szerencsésebbnek tartom magamnál. Nem érzem szükségét, hogy eléjük tárjam megszámlálhatatlan vágyamat. Sohasem maradok kettesben más férfival és nem barátkozom csalárd nőkkel. A férjeim előtt próbálok üdének, szépnek, örökifjúnak mutatkozni. A férjeinknek köszönhetjük, hogy anyákká válhatunk, hogy szerencsések, boldogok lehetünk, s hogy mi vagyunk a háztartás úrnői. A férjek sohasem restek a társaságukkal, biztonsággal, társadalmi ranggal és anyasággal megáldani bennünket. Nem kötelességem - e ezek után éreztetni velük, hogy valóban szeretem őket? Subhadrához hasonlóan, én is maradhattam az apám házában. Hogy miért vállalom mégis az erdei élet szenvedéseit a férjeim mellett? Mert nem csak az örömükben, de a bánatukban is osztoznunk kell, ha úgy hozza az élet. A nőknek az a dharmája, hogy balsors és veszély idején bátorságot és erőt öntsön a férjeibe. Én mindig ezt tartom szem előtt. Szatja egészen belezavarodott a nagy szóáradatba - Elég Krisná, várj! Már abba beleszédültem, hogy végighallgattalak. Mi lesz, ha majd meg is akarom valósítani, amit elsoroltál? Én képtelen vagyok mindezt megtenni. Nekem úgy tűnik, már ahhoz is rendszeres gyakorlás kell, ha az ember jó feleség akar lenni. -  

 
Tévedsz -válaszoltam nevetve. - Ahelyett. Hogy azt gondolnád, Krisna"" a tiéd, miért nem leszel te Krisnaé? Már egyedül ezzel magadhoz fogod láncolni. Én is így viszonyulok hozzá. Azt mondom: Ó, Krisna, Krisná a tiéd! Születésem óta az vezérel, hogy meghódoljak előtte. Azok, akik félreértik az én meghódolásomat, Krisnát sem értik meg. Krisna szeretetében nincs semmi emberi értelemben vett erotika. A férjeim tisztában vannak ezzel, ezért még Krisna szeretetét is a jó szerencséjüknek tartják. Satjabhamának könnybe lábadt a szeme, mindkét kezemet megragadta, és felkiáltott: - Húgom, te nemcsak a férjeid szívét nyerted el, hanem Krisnaét is. Egyikünk sem tudta úgy megérteni őt, ahogyan te. "Krisna az enyém" - mondjuk mind a nyolcan, s szerelmi kötélhúzó versenyt folytatunk egymással, de Krisna képtelen bárkié is lenni! Otthagyott bennünket Dvárakában és Krisnáé lett. Mostantól fogva te vagy a gurum. Követni fogom a tanácsodat. Krisna csak akkor lesz egyedül az enyém!  -Nővérem," már megint rossz úton jársz! - nevettem. - Nem "Krisna az enyém lesz", hanem

 
"Krisnáé leszek!" Nem tudom, mióta hallgatta a két barát a beszélgetésünket. Ardzsuna végül nem bírta tovább, s nevetve felkiáltott: - Elég Krisná, elég! Ha Krisnáé leszel, ki lesz Ardzsunáé? Ki vele: ki lesz Ardzsunáé?! Válaszolj?! Különben idehívom Bhímát, hogy oldja meg ő a kérdést, de abban nem lesz köszönet! - Én Krisnáé vagyok, Krisna Ardzsunáé, Krisná tehát a tiéd is. Ez napnál is világosabb - vágtam rá habozás nélkül. Igen, Krisnáé vagyok, Krisnáé vagyok, Krisnáé vagyok! - ismételgette Satjabhama lehunyt szemmel. Teljesen megfeledkezett magáról. Eleredtek a könnyei.

Forrás: Róhini Déni Dévi Dási és Prema-vinódini Dévi Dási fordításában